Az egyetem története

A tanszék története

 

Az egyetem története

 

A gödöllői Egyetem története - évszámokban

 

Összeállította:

 

Tarnawa Ákos

doktorandusz

Növénytermesztési Intézet

Az 1958-ban végzett évfolyam aranydiploma osztójára

 

1920 – megindult a felsőfokú mezőgazdasági képzés (Budapesti Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Kar Mezőgazdasági Osztály – a GATE elődje)

 

1945 – Agrártudományi Egyetem – mivel egyetlen az országban, minden képzés ide tartozik

 

1949-57 – kitelepülés Gödöllőre, 1957-ben a Rektori Hivatal is ide kerül

 

1954 – megalakul a Szakember Továbbképző Intézet

 

1957-től ad az egyetem doktori címet

 

1960-tól az egész Mezőgazdaságtudományi Kar Gödöllőn működik, 4 éves képzési formában egy év szakmai gyakorlattal

 

1961-69 – az Egyetem beruházásokat tesz annak érdekében, hogy a Gépész Kar is kiköltözhessen Gödöllőre (a teljes infrastruktúra 1970-re épül ki)

 

1960 – megindulnak a szakmérnök-képzések

 

1967/68 – útjára indul az első évfolyam, amely ötéves képzésben vesz részt

 

1968/70 – megindul az Üzemszervezési Szak

 

1978 – 1500 fő nappalis, 315 fő levelezős valamint kiegészítős, 650 fő szakmérnök és tanárképzős hallgató, ezen kívül évente 800-1000 fő, aki tanfolyamon vesz részt.

500 oktató, 1600 szakalkalmazott és adminisztrátor

 

1970 után: Szakmérnök képzések: öntözéses gazdálkodási, növényvédelmi, talajtani és agrokémiai, üzemgazdasági, tejgazdasági és tejipari, rét-legelő- és takarmánygazdálkodási, vetőmag-gazdálkodási, talajvédelmi, szarvasmarha tenyésztési, növénynemesítési, halgazdálkodási, agrárpénzügyi és számviteli

 

1970-től megindul a szaktanácsadás oktatása is

 

1969-74 – a hallgatók 15%-a részt vesz a Tudományos Diákköri munkában

 

1969-74: ezekben az években az alábbi szakmérnöki képzések indultak a mérnökképzéssel megegyező számú hallgatóval: baromfitenyésztési és baromfiipari szak (1969-72), szarvasmarha tenyésztési szak (1969-74), juhtenyésztési szak (1971), halgazdasági szak (1970), mezőgazdasági genetika (1973), takarmánygazdálkodási szak (1969-73), tejgazdasági és tejipari szak (1969-72), vetőmag gazdálkodási szak (1971-74), talajtani szak (1972-74), talajvédelmi szak (1970), vízgazdálkodási szak (1969-74), növényvédelmi szak (1969-71), agrárpénzügyi és számviteli szak (1969), mezőgazdasági számviteli és pénzügyi szak (1973-74), mezőgazdasági szak (1969-74), környezetvédelmi szak (1974)

 

1969-74 – évente 60-80 kutatási téma fut, 28-30 publikáció, 8-10 tanulmány születik

 

1961 – 157 millió Ft , 1965-ben pedig már 200 millió Ft az állami támogatás mértéke az egyetem részére, 1969-re az egész egyetem Gödöllőre tudott költözni

 

1967 – a nappalisok 53%-a külföldön végezte a szakmai gyakorlatot

 

1977/78 – megindul az angol szakfordítói képzés

 

1979-től a Gyöngyösi Főiskolai Karon megindul az üzemmérnök képzés

 

1979/80 – bevezetésre kerül a mérnöki feladatrendszer és komplex szigorlat követelményrendszere és módszertana

 

1977/78 – új szakmérnöki szakok jelentek meg a képzésben: mezőgazdasági kutató szak, vadgazdálkodási, mezőgazdasági vízügyi és mezőgazdasági energiagazdálkodási szak

 

1976/77-től elindul az üzemismereti tanulmányok oktatása

 

1978 – az Egyetemi Tudományos Diákköri Tanács megkezdi működését

 

1975-80-ig a hallgatók 15-20 %-a TDK-zik

 

1975-80 között induló szakmérnöki szakok: mezőgazdasági genetika (1976-79), takarmánygazdálkodási (1975-78), baromfitenyésztési és baromfiipari (1975-78), mezőgazdasági számviteli és pénzügyi (1975-79), mezőgazdasági vállalatgazdasági (1975-79), környezetvédelmi (1976-79), vízgazdálkodási (1976), vízügyi (1978), mezőgazdasági munkavédelmi (1976),vetőmag gazdálkodás (1977), talajtani (1977), vadgazdálkodási (1978, 79), vállalatgazdasági (1979)

 

1975-80 – 60 diszciplináris kutatás, 25-30 publikáció, 8-10 nagyobb tanulmány, 70-80 külső megbízás születik

 

1982 – beindul a melegövi szakmérnöki képzés

 

1983/84 – Amerigo Tot a „Mag apoteozisa” című művének avatása az Aulában (az alkotó másik híres műve a fehérvárcsurgói Csurgói Madonna)

 

1984/85-től beindul a törzsanyag+választható tárgyak rendszere az oktatásban

 

1979-84 – a két karon 700 hallgató van, ebből 80-100 külföldi

 

1979-84 – bevezetésre kerül a 120 pontos felvételi rendszer

a hallgatók 10-15 %-a TDK-zik (ez kb. 70-100 főt jelent)

 

 

1984-től a szakmérnök képzés önköltséges formában folyik

 

1983 – 105 publikáció jelenik meg különböző szakfolyóiratokban, 120 egyéb kiadványokban, 130 hazai és 75 külföldi konferencia részvétel, évi 60-100 fő doktori cselekmény

 

1989 – az első biotechnológiai államvizsga éve

 

1989-től bevezetésre kerül az új államvizsga rendszer, a komplex diplomaterv-védés, ebben az évben a nappali képzésben 640 fő tanul, ebből 90-100 fő külföldi hallgató

 

1986 – elindul a mezőgazdasági biotechnológiai szakmérnök-képzés. A szakmérnöki képzésekben 126-130 fő vesz részt

 

1987 – megkezdi működését a Társadalomtudományi Kar, és 1989-től Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar-ként működik

 

1990-ben kezdődik meg az okleveles környezetgazdálkodási agrármérnöki szak oktatási programjának kidolgozása, elsőként az országban

 

1993-tól Magyar Akkreditációs Bizottság döntése alapján a következő tudományágakban jogosult doktori képzésre, fokozatszerzési eljárás lefolytatására és doktori fokozat odaítélésére: agrár műszaki tudomány, állatorvos-tudomány, állattenyésztés-tudomány, biológia tudomány, gazdálkodás- és szervezéstudomány, környezettudomány, növénytermesztés- és kertészeti tudomány

 

1994-ben a környezetgazdálkodási agrármérnöki szak gondozására létre jön a Környezet- és Tájgazdálkodási Intézet (KTI) önálló, kari jogállású intézetként

 

2000/2001-től az Egyetem fölveszi Szent István nevét, 10 kara: Mezőgazdaság- és Környezettudományi, Gépészmérnöki, Állatorvos-tudományi, Gazdaság- és Társadalomtudományi, Kertészettudományi, Élelmiszertudományi, Tájépítészeti, -védelmi és -fejlesztési, Ybl Miklós Műszaki Főiskolai, gyöngyösi Gazdálkodási és Mezőgazdasági Főiskolai, jászberényi Alkalmazott Bölcsészeti Karok

 

2003 – kiválik a három budai kar és önállósodik a gyöngyösi kar

 

2005/06 – a bolognai folyamat keretében akkreditálják az egyetem különböző képzéseit. A Mezőgazdaság- és Környezettudományi karon 8 BSc szakot fogadnak el: állattenyésztő mérnök, kertészmérnök, növénytermesztő mérnök, mezőgazdasági mérnök, vadgazda mérnök, környezetmérnök, környezetgazdálkodási agrármérnök, természetvédelmi mérnök. Az MSc szakok akkreditációja most is folyamatban van

 

 

 

A tanszék története

 

 

         Egyetemünk Növénytermesztéstani Tanszékének jogelődje a Növénytermesztési Tanszék, a budapesti Tudományegyetemi Közgazdaságtudományi Kar és annak keretében a Mezőgazdaságtudományi Szakosztálynak az 1920. január 20-án kelt kormányrendelettel és az október 5-én kelt törvénycikkel történt megszervezése után jött létre.

         1950. szeptemberében az Egyetem Mezőgazdasági Karának felsőbb évfolyamai és velük a megfelelő tanszékek, köztük a Növénytermesztéstani Tanszék, Gödöllőre a mai épületbe költöztek.

         1957-ben a Földművelés és a Növénytermesztéstan tantárgyak összevonásával megalakult az új „Földműveléstani és Növénytermesztéstani Tanszék”. A tanszék keretében földműveléstani, növénytermesztési, gyepgazdálkodási és vízgazdálkodási csoport dolgozott.

         A Földműveléstani és Növénytermesztéstani Tanszék 1990-ben Növénytermesztési Intézetté alakult, az addig működő három csoport pedig Földműveléstani, Növénytermesztéstani és Gyepgazdálkodási Tanszékké. Az Intézet vezetőjévé a munkatársak Menyhért Zoltán tudományos tanácsadót, az egyes tanszékek vezetőjévé pedig Dorogi Imre professzort, Máté András docenst, ill. Barcsák Zoltán professzort választották. A tanszék munkatársai voltak ebben az időben: Antal József, Szabó Miklós és Menyhért Zoltán professzorok, Ángyán József, Csúrné Varga Adrienne, Nyárai H. Ferenc, Simits Katalin és Tápai Tivadar adjunktusok, Tirczka Imre, Kassai Katalin, Kupi Károly tanszéki mérnökök.

         Az Agrártáj- és Földhasználati Tanszék 1994. szeptemberében vált ki a Növénytermesztésiből Menyhért Zoltán, Ángyán József, Püskiné Jenei Zsuzsa, Kupi Károly és Tirczka Imre munkatársakkal.

         A Növénytermesztéstani Tanszék sokáig a Növénytermesztési Intézet keretében dolgozik, melynek vezetője Jolánkai Márton egyetemi tanár volt. A tanszék vezetője Máté András egyetemi docens. A tanszék munkatársai Simits Katalin egyetemi adjunktus, Nyárai H. Ferenc egyetemi adjunktus, Kassai Katalin egyetemi adjunktus, Ujj Apolka tanársegéd. A tanszék oktatási munkáját nyugdíjas emeritus professzorként segíti a fentieken kívül Antal József egyetemi tanár és Szabó József egyetemi tanár. A tanszék doktoranduszai ebben az időben Szöllősi Gergely és Hidvégi Szilvia.

         A 2007-es átalakítások után a Növénytermesztési Intézet három osztályt fog össze, ezek közül a Növénytermesztéstani Osztály a Növénytermesztéstani Tanszék utódja. Az Intézet vezetője továbbra is Jolánkai Márton egyetemi tanár, a tanszék munkatársai pedig Máté András egyetemi docens, Nyárai H. Ferenc egyetemi adjunktus, Kassai Katalin egyetemi adjunktus, Ujj Apolka és Hidvégi Szilvia tanársegédek. A tanszék oktatási munkáját továbbra is nyugdíjas emeritus professzorként segítik Antal József és Szabó József egyetemi tanárok. A tanszék doktoranduszai Klupács Helga és Tarnawa Ákos.

 

A tanszék működésének célkitűzései, a célkitűzések alakulása:

 

         A Növénytermesztéstani Tanszék működésének alapvető célkitűzése a tanszék létrehozása és szervezeti átalakulásai során sem változtak. Ez az egyetemi oktatásban résztvevő hallgatók növénytermesztési képzését, elméleti és gyakorlati ismereteinek bővítését hivatott biztosítani.

         A növénytermesztéstan tudományágon belül az átadott ismeretanyag természetesen változó, a képzés céljának, időtartamának és szintjének megfelelően.

         A tantárgy tananyagában viszonylag nagyobb állandósággal bírnak a növénytermesztés alapjaihoz tartozó ismeretek, még a részletes ill. alkalmazkodó növénytermesztésben az aktualitások szerint vesszük figyelembe az adott időszakban érvényes és a közeljövőben várható gazdasági, közgazdasági, műszaki feltételeket, az újabb fejlesztések és technológiai változások eredményeit.

          Megemlítendő, hogy az utóbbi években változott a gyakorlatok jellege és időtartama az előző évtizedekhez viszonyítva. A 60-80-as évek nagyüzemi gyakorlata helyett egyre inkább a kis- és középvállalkozások adják a gyakorlatok helyszínét és lehetőségét.

         A tanszék azon célkitűzése, hogy a hallgatók több tapasztalatot szerezzenek a gyakorlat területén a „Növénytermesztés a gyakorlatban” c. tantárgy keretében megoldottnak tekinthető.

         A tanszéknek nincs ugyan saját kísérleti tere, de a GAK Kht. Növénytermesztési Tanüzemében a gyakorlati anyag gazdag, a termelés magas színvonalú, így a gyakorlati anyag a hallgatók részére is biztosított.

         A tanszék kutatómunkájának feltételeit viszont meghatározza a saját kísérleti tér hiánya. A fentebb említett Növénytermesztési Tanüzemben minden feltétele megvan ugyan a kutató munkának, de ehhez természetesen biztosítani kell a munkálatok költségeit. Ezt csak azok a munkatársak tudják biztosítani akik gyakran és eredményesen pályáznak.

         A tanszék kutatási tevékenysége az előbbiek ellenére jelentősen és nagyságrendekkel javult a megelőző időszakhoz viszonyítva, amit mutat a kutatási pályázatok száma és összege, a Ph.D. dolgozatot készítők létszáma is. Erről egy másik pontban külön készítünk összeállítást.

         További célkitűzésünk volt, hogy a tanszék szaktudásának és lehetőségeinek birtokában nagyobb rész vállaljon a szaktanácsadásban. Ezen a területen nagyon jól értékelhető eredményeket értünk el.

         A gazdálkodók, termesztők számára rendezett szakmai bemutatóink az ország legnagyobb ilyen jellegű rendezvényei közé tartoznak. Az éves részvétel a regisztrációs névsorok alapján már meghaladja az 1000 főt, akik már évről-évre visszajáró vendégeink, ezzel is bizonyítva a kapcsolat eredményességét és igényét.

         A bemutatók anyaga kiterjed a növénytermesztés legfontosabb technológiai megoldásaira, tanácsot ad a fajta, a vetőmag, a tápanyag és növényvédőszer használatában és választásában.

         Ugyancsak gyakoriak ezen a téren a különböző sajtótermékekben és televízióban történő tanácsadásaink.